Az ezer tó és hosszú telek országában a labdarúgás kisebb népszerűségnek örvend, mint sok más európai országban. Bár a labdarúgás hobbiként Finnország egyik legnépszerűbb csapatjátéka (hivatalosan kb. 350 000 finn gyakorolja), a jégkorong, a floorball, a nordic walking meg sok más téli sport nagyobb népszerűségnek örvend. Ráadásul Finnország lakossága nem is elég nagy ahhoz, hogy mindig termelhessenek nemzetközi sztárokat.
Történelem
Korai szakasz
A Finn labdarúgó-szövetség 1907-ben alakult és 1908-ban lett a FIFA tagja, annak ellenére, hogy ekkor Finnország az Orosz Birodalom fennhatósága alá tartozott 1917-ig. Első mérkőzésükre 1911 október 22-én került sor Svédország ellen, melyet 5-2-re elveszítettek. A válogatott eddigi legjobb eredménye az 1912. évi nyári olimpiai játékokon volt, amikor Finnország még az Orosz Birodalmon belüli autonóm nagyhercegség volt. A bronzéremért játszottak Hollandia ellen, de ezt a mérkőzést Hollandia 9-0-ra megnyerte.
A 20. század második felében
Az 1952. évi nyári olimpiai játékokatHelsinkiben rendezték, ezért automatikusan résztvevői voltak a tornának. Az első fordulóban Ausztria ellen szenvedtek 4–3-as vereséget. Az Európa-bajnokság selejtezőiben először 1968-ban indultak. Részt vettek az 1980-asmoszkvai olimpián, melyet több nyugati ország is bojkottált. Finnország egészen az 1980-as évekig Európa egyik leggyengébb válogatottja volt, de ezt követően jobb teljesítményt nyújtottak a selejtezőkben. Az 1980-as Európa-bajnokságról 1, az 1986-os világbajnokságról 2 ponttal maradtak le.
Az 1990-es évek közepére egyre több finn labdarúgó került nagyobb európai bajnokságokba. Közülük is kiemelkedett az Ajaxban szereplő Jari Litmanen. Az 1998-as világbajnokság selejtezőinek, a Dániával 1992-ben Európa-bajnokságot nyert Richard Møller Nielsen irányításával kezdtek neki. Norvégiát és Svájcot idegenben sikerült legyőzniük. A pótselejtező eléréséhez az utolsó mérkőzésükön győzniük kellett volna Magyarország ellen. 1–0-ra vezettek, amikor a hosszabbításban egy szerencsétlen öngólt kaptak, ami megpecsételte sorsukat és lemaradtak a pótselejtezőről. A 2000-es Európa-bajnokság selejtezőiben Törökországot idegenben verték 3–1-re. Végül Németország és Törökország mögött a harmadik helyen végeztek.
A 2000-es évek
Richard Møller Nielsent Antti Muurinen váltotta 2000-ben. A válogatott gerincét a legnagyobb nevek, mint például: Antti Niemi, Sami Hyypiä, Teemu Tainio, Mikael Forssell alkották Litmanennel kiegészülve.
A 2002-es világbajnokság selejtezőiben két döntetlent értek el Németország ellen, 5–1-re legyőzték Görögországot és hazai pályán döntetlent játszottak Angliával. A harmadik helyen zártak Németország és Anglia mögött. Finnország volt az egyedüli, aki nem szenvedett vereséget hazai pályán.
A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőinek 9. csoportjában két vereséggel kezdtek Wales és Jugoszlávia ellen, Olaszországtól szintén kikaptak mindkét alkalommal. Végül a negyedik helyen végeztek három győzelemmel, egy döntetlennel és négy vereséggel.
A 2006-os világbajnokság selejtezőiben Örményországot és Macedóniát oda-vissza legyőzték. Hollandia, Csehország és Románia ellen egyetlen pontot sem szereztek. A negyedik helyen fejezték be a selejtezőket 16 ponttal.
2006-ban az angol Roy Hodgsont nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek A csoportjába kerültek Portugália, Lengyelország, Belgium, Örményország, Azerbajdzsán és Kazahsztán mellé. A selejtezőket jól kezdték, Lengyelországot idegenben verték 3–1-re, Portugáliával pedig 1–1-es döntetlent játszottak hazai pályán. Ezt követte két idegenbeli találkozó; az Örményország elleni 0–0 és Kazahsztán 2–0-s legyőzése. Örményországot hazai pályán 1–0-ra verték. Azerbajdzsán ellen elszenvedték első vereségüket a sorozatban. Szerbiától odahaza kaptak ki 2–0 arányban. A következő két hazai mérkőzésüket megnyerték. Belgiumot 2–0-ra, Kazahsztán 2–1-re győzték le. Ezután három 0–0-s döntetlen következett Szerbia, Lengyelország és Belgium ellen. Azerbajdzsánt 2–1-re verték hazai pályán. Az utolsó mérkőzésükön Portugália ellen nyerniük kellett volna a kijutáshoz, de az eredmény 0–0 lett. A negyedik helyen végeztek azonos pontszámmal, mint Szerbia, de az egymás elleni eredményük rosszabb volt. A kijutásról mindössze három ponttal maradtak le.
2010-es évek
A 2010-es világbajnokság selejtezőinek 4. csoportjában a harmadik helyen végeztek: öt győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel és lemaradtak a pótselejtezőről. A csoportgyőztes Németországgal otthon 3–3-as, idegenben 1–1-es döntetlent játszottak, Oroszország ellen 3–0-ás vereséget szenvedtek hazai pályán és idegenben is.
A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőinek E csoportjába sorsolták őket Hollandia, Svédország, Magyarország, Moldova és San Marino társaságában. Első mérkőzésükön Moldovától nem várt 2-0-s vereséget szenvedtek. San Marinót 8–0-ra győzték le, ahol Mikael Forssell mesterhármast ért el. Hollandia és Svédország ellen mindkét alkalommal vereséget szenvedtek. Magyarország ellen a 94. percben veszítették el a mérkőzést Helsinkiben.[3] A selejtezősorozat végén a negyedik helyen zárták a csoportot.
A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában Spanyolország és Franciaország mögött a harmadik helyen végeztek két győzelemmel, három döntetlennel és három vereséggel. A világbajnoki címvédő Spanyolország otthonában 1–1-es döntetlent értek el. Teemu Pukki révén egyenlítettek a 79. percben.
A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőinek F csoportjában egy újabb emlékezetes eredményt értek el, amikor Joel Pohjanpalo góljával idegenben 1–0-ra legyőzték a korábbi Európa-bajnok Görögországot. Végül a csoport negyedik helyén végeztek Észak-Írország, Románia és Magyarország mögött.
A 2018-as világbajnokság selejtezőiben két győzelemmel, három döntetlennel és hat vereséggel az ötödik helyen zárták a csoportot és csak Koszovót sikerült megelőzniük. Az egyik győzelmüket a csoportgyőztes Izland ellen érték el hazai pályán. A Nemzetek Ligája2018-19-es kiírásában az C ligában Észtország, Görögország és Magyarország volt az ellenfelük. Magyarországot Teemu Pukki góljával hazai pályán 1–0-ra legyőzték, majd azt követően Észtország ellen hazai környezetben és idegenben is 1–0-ra sikerült győzniük és a gólokat ezúttal is Pukki szerezte. Görögország ellen Tamperében Pyry Soiri és Glen Kamara volt eredményes. Idegenben 2–0-ás vereséget szenvedtek a görögök és a magyarok ellen is, de 12 ponttal így is a csoport élén zártak és feljutottak a B ligába.
2020-as évek
2019. november 15-én a Liechtenstein ellen aratott 3–0-ás győzelemnek köszönhetően Finnország kijutott története első rangos tornájára, a 2020-as Európa-bajnokságra. Az eseményt a covid járvány miatt egy évvel elhalasztották és 2021-ben került megrendezésre. Első mérkőzésükön Joel Pohjanpalo történelmi góljával 1–0-ra legyőzték Dániát. A folytatásban Oroszország és Belgium ellen is vereséget szenvedtek és nem jutottak tovább a csoportkörből. Még előtte 2020 őszén került megrendezésre a Nemzetek Ligája2020-21-es sorozata, ahol a B ligában szerepeltek Bulgária, Írország és Wales társágában. Írországot és Bulgáriát oda-vissza sikerült legyőzniük, míg Wales ellen mindkétszer vereséget szenvedtek. 12 ponttal a csoport második helyén végeztek és megőrizték a helyüket a B ligában.
A 2022-es világbajnokság selejtezőinek D csoportjában Franciaország és Ukrajna mögött a selejtezőcsoport harmadik helyén végeztek és lemaradtak a tornáról. A Nemzetek Ligája2022-23-as sorozatában a B ligában Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Románia volt az ellenfelük. A sorozatot két győzelemmel, két döntetlennel és két vereséggel, a csoport második helyét megszerezve zárták.
A 2024-es Európa-bajnokság selejtezőiben Dánia és Szlovénia is megelőzte a finneket és a harmadik hely pótselejtezőt ért, ahol CardiffbanWales válogatottjával találkoztak és 4–1-es vereséget szenvedtek. Mindez azt jelentette, hogy nem sikerült megismételniük a négy évvel korábbi bravúrt.
A finn válogatott tradicionális hazai szerelése; fehér mez, kék nadrág és fehér sportszár. A váltómez a leggyakrabban ellenek az ellentéte; kék mez, fehér nadrág és kék sportszár.
A finn labdarúgó-válogatott első számú otthona az Olimpiai Stadion, Helsinkiben. 1938-as megnyitása óta ez a stadion ad otthont a legtöbb válogatott mérkőzésnek. Itt rendezték az 1952. évi nyári olimpiai játékok döntőjét.
↑Granlund ja O’Shaghnessy mukaan Huuhkajiin. [2019. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 15.)
↑„Finland - International Player Records, Appearances for Finland National Team”, rsssf.com, 2016. március 29. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
↑„Finland - International Player Records, Goalscoring for Finland National Team”, rsssf.com, 2016. március 29. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
Források
A finn labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja. Suomen Palloliitto. [2016. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
Finnország a FIFA honlapján. FIFA. [2014. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
Finnország az UEFA honlapján. UEFA. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
Finnország eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
Finnország - válogatottsági rekordok az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2016. július 23.)